"Más világ most ahol él, Más a sszó és más a fény. Tavasz, nyár, ösz és tél. Nélküle fúj itt a szél. Mint mikor gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak. Égi könnycsepp mond meg Neki, hogy Szertjük. És amíg élünk el nem felejtjük. "

Feljött már a Göncölszekér, Ragyognak a csillagok. A szemünkben az elválás, Fájdalom könnye ragyog. Alig jöttem már elmegyek, Hisz ittmaradnom nem lehet. Bármily nehéz az elválás Angyalom Istenveled!

Édesapám emlékére

 

Szeretett Édesanyám. Tanitott, óvott, pörölt, és nagyon szeretett. Nyugodjék békében a Jó Isten birodalmában, nagyon vágyott oda, hogy lelke megnyugvást találjon. Hiszem, hogy, ott van azok között akik hiányát nem tudta feldolgozni életében és boldogabb most.

Egész életében szeretett engem, és a családért élt. Szeretett dolgozni, vidám volt, hosszú betegségében türelmes volt.

drága anyukám érted ég a gyertya lángja nagyon jó anya és barát volt boldog anyák napját anyukám

Kemény embernek mutatta magát mindig, de a szíve mélyén sosem volt az.

 

 

Nyugodj  bekeben

Nehéz megtalálni a szót, ami ki tudná fejezni, milyen egy igazán jó barátot elvesziteni.