" NYUGODJAL BEKEBEN" , APA, NAGYAPA, FERJ VOLT AKI NAGYON HIANYZIK! (leanyod Eniko) velencebol

 

 " Tudod mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki többé már soha nem jöhet. Szeretni valakit, aki nagyon szeretett Téged..... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Tiszta csillagos égboltra nézve, csillagokba bújtatott Angyalként Őt keresni...     Sírodhoz vezet utunk, feledni Téged soha nem tudunk. Feledni Téged soha sem lehet, mert Te magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és ÖRÖKKÉ ott maradsz!"    

Minden emberért égjen ez a gyertya! Élőkért és holtakért! Az előknek nehéz a fájdalmat elviselni, de biznak benne akik elmentek nyugalomban vannak Dné Ági

Nem ismertem személyesen a fiút, de mélyen megérintett a halála. Hiányzott innen a gyertyalángról, ezért töltöttem föl, hogy gyertyát gyújthassak érte.

Drága Szüleim Emlékre! Köszönöm hogy felneveltetek! ! ! Lányotok

 

" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "

Az örök világosság fényeskedjen feletted!