Nyugodjék bbékében.   Öszinte Részvétem az egész családnak.

16 évesen vetette el az életet magától. Ez volt a szava járása: Az élet nagy kaland, át irható szindarab, s hidd el csak rajtad áll hogy jó vagy rossz mi Rád vár .

Drága Édesapa,Nagyapa.

Kun Magdolna Emlékül Anyámnak Már nem integetsz Anyám, mikor elbúcsúzom tőled. Fátyolos szemedben sem látom többé a magányod. Nem nyitod ki előttem azt a lécből készült fakaput, ahol, szabad utat nyerhettek a szétfoszló szíválmok. Nem látlak hajlongani a kert tavaszi virágai között. Az almafák lédús terméseit, már nem nekem szeded. Nem simul lábamhoz- öledben szundikáló kiscicád, mikor aggódó csókokkal borítom köszvényes kezed. Már nem ülsz mellém, ha látod kicsordult könnyeim s nem kérdezed, mitől zokog agyongyötört lelkem, nem vársz rám az ünnepnappá szépült vasárnapokon, melyeknek a veled töltött perceiben ajándék lehettem. Már nem hajlik meg lábam alatt házunk zöld pázsitja, s a szőlőlugasok vékony hajtását sem érintik kezem, Elvittél tőlem mindent Anyám, mi az életben kedves volt, föld mélybe hullt felnőtt korom nyűg és fájó teher . Miért mentél el? S miért nem kérdezted megyek- e? Tudtad, hogy e világban sosem leltem helyem, mert számomra a rózsák közt is, csak éjfekete nyílott, melynek szúrt tövisei marják most halálra a szívem.  

 Nyugodj békében drága Öcsém!!!...:'( 

emlékére, , d e  ő már a menybe  van, ,  Én is az vagyok aki te voltál,egykor, Én is az leszek ami most te is vagy,  A meny órszágban egy Angyal.aki vigyázni fog azokra akik arra várnak hogy ők is a haza mehessenek a mennybe  Aki ezt olvassa az álmom meg a sirhalmodnál,és majd az enyém él is, és adjon hálát,az újjászületés születésért.

Alegjobb tesvér volt. ő mindenkiért élt, és mindenkit szeretett. hiányzik

BÉKE PORAIRA!

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

 

Édesanyám Nincs oly nap, hogy ne gondolnék rád. Látlak az égben, amely kéken borul rám. Látlak a zöldben, bokrok, fák között, Napfényes esőben szivárvány fölött. Látlak az utcán emberek forgatagában, Hallom lépteid vágyaim sikátorában. Érzem illatod rózsákba oltva, Törlöm könnyeim, sírodra borulva. Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom, S keserves könnycsepp csordul le arcomon. Az emléked szívünkben él míg élünk, Az emléked szívünkben él, el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, S ez elkísér egész életünkben. De mért ilyen keserves az élet, Miért kellett pont neked elmenned? Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól, Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Egy csodlatos ember volt ő, aki mindenkit tanított a gyakorlaton lévőket a szárnyai alá vette egy JÓ ápoló voltál és örökké az is maradsz. Gyújts érte egy gyertyát.