Nem múlik az érzés, Nem szünik hiànyod , Mikor elmentél, Egy darabot belölem kivàgott. Màr ott vagy a nagy égben  ,Tudom jó màr neked, Búcsú nélkül mentél ,meghasad a szívem. Te voltál /vagy a vilàg legjobb,legnagyszerübb Nagypapàja Soha se soha nem feledlek téged, Amíg csak élek szeretni foglak téged. Ég veled Papa

Nyugodj Békében

 

Egész életét munkával töltő,vidám természetű,jó szívű,a legoptimistább ember akit valaha ismertem. A világ legjobb édesapja,férje, tatája,dédi tatája,volt az mi drága édesapánk.

Édesanyánk,  aki olyan volt, mint egy kis énekesmadár ! A sok szenvedését mindig dalokba öntötte.Nyugodj békében ,Isten adjon neked odaát hatalmas békességet! 

Ember volt, szeretett élni, nevetni. Voltak erényei és hibái. Korán elment.

"Küzdelmes volt az út mely most hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért.  Végső utadra indultál  megnyugodva, gondolatban kísértünk égi otthodba. Ott fennt míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod." Nagyon szeretünk és soha nem feledünk ❤ "Amíg éltél szerettél, amíg élünk szeretünk"❣❣❣

 "Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el! Nyugodj békében drága Otelló

Drága Édesanyámnak Drága Édesanyám, bár még szólhatnál, szívem szakad meg, hogy itt hagytál. Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza több é? Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké. Akinek szerető Édesanyja nincsen, Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben. Te a jóságodat két marokkal szórtad, önzetlenül adtál jónak és rossznak. Mindig egy célod volt, a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. Oly szomorú Nélküled élni, Téged mindenütt hiába keresni. Téged várni, ki nem jön többé, Szeretni foglak mindörökké. Míg éltél nagyon szerettelek, érted mindent elkövettem. A tehetetlen fájdalom iszonyú, csak egy dolog szolgál vigaszul, talán csillagként ragyogsz felettem, onnan is vigyázva minden lépésem. Ma is úgy, mit régen, Ő volna a végső menedékem. Minden, ami fáj, szívem tépi, Elpanaszolnám sorra néki. S fejem vállára hajtanám, Ha élne még az Édesanyám Nem integet többé az elfáradt kezed, Nem dobog értem jóságos szíved. Számomra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Egész életen át dolgozva, csendesen éltél, most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél. Amit a porba írunk, elfújja a szél, Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él. Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen. Drága lelked nyugodjék békében! Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit igazán szeretnek. Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem, hanem amit egy életen át hordozunk csendesen. Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben! Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Könnyes szemmel állok sírod felett szomorú szívvel őrzöm emlékedet. "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad. Reményik Sándor: Üzenet Miért sirattok? Isten arca volt, amely simogatón, hívón rám hajolt. És én mentem, s most fényözönben élek, és nem vagyok más, csupán tisztult lélek. Sziromhullás volt, árnyékom lehullt, a szemetek könnybe miért borult? Ha emlegettek, köztetek leszek, ha imádkoztok, veletek vagyok, ha rám gondoltok, mosolyogjatok, emlékem így áldás lesz rajtatok.

Mindenki Laci bácsija "Hiszek abban, hogy minden ember tehet azért, hogy egy kis fényt vigyünk az életbe. Egyszer Pozsonyban, a Téli Stadionban volt egy korcsolyaverseny, ahol a befejező résznél lekapcsoltak minden lámpát, és mindenkinek meg kellett gyújtania egy szál gyufát. Érdekes, hogy olyan fényesség lett! Máig kísért ez a kép, és gyakran mondogatom: ha minden ember csak egy gyufaszálnyi fényt hozna ebbe a sötét világba, ragyogna az egész. Ha mindenki egy kis szeretetet adna, olyan szépen és boldogan tudnánk élni!" (Burián Laci bácsi)

Férjem volt. . . . .