"Elmentetek tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Ti igazán szerettetek bennünket. Egy célotok volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. "   Elcsitult a sziv ki értünk dobogott, megpihent a kéz ki értünk dolgozott . Számunkra Ti sosem lesztek holtak, örökké élni fogtok mint a csillagok.  

Véget ért a szenvedésed a szívedbe nyugalom A mienkbe kik itt maradtunk el nem múlló fájdalom

Munkatársunk emlékére, akit hirtelen ragadott el a halál. Társasága, vidámsága nagyon hiányzik.

Szereett Édesanyám emlékére. . .                                                        Emléked arca élesül,                                                    akár régi rézmtszeten                                                    a véső biztos, kemény karca.                                                    S mint röntgenkép, mely a szíven                                                    a halál jegyét fölmutatja.                                                    Tárgyias, hideg és remek,                                                    mint képíró nagy mesterek                                                    kegyetlen s halhatlan rajza                                                                                      Makay Ida                             

Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,  Emléked örökké él.