Igaz, hogy Ti most engem temettek. Én azért most itt Vagyok Veletek. Lélekben, egy másik dimenzióban, Szeptemberben, egy esős hónapban. Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek. Higgyétek el, nekem sem könnyebb. Nem láthatom csillogó szemetek, mikor még itt voltam Veletek. . . Nem érezhetem kezetek melegét, Mint beteg ágyamnál, mikor még Foghattuk egymás kezét. - Nehéz. Nehéz a kezem - leteszem. Nehéz a szemem - lecsukom. Megyek az úton, de ne sirassatok. Földi életemből csak ennyi jutott. Isten, minden embernek kimérte, Kinek, hol a kezdete és hol a vége. Mikor még Veletek voltam, s nem itt feküdtem holtan, én Éltem, öleltem, csókoltam, szerettem. Mindent mit a földön megtehettem. S, ha valami rosszat is tettem, most Halálommal, mindenkit megkövettem. Bocsásson meg nekem a világ! Fogadja be a hazatérő mamát! Csak azért sajnálom az elmúlt világot, Mert nem láthatom többé a nyíló virágot, de, mivel a halál, nem az út vége, csak egy ajtó a végtelenbe, Ezért nem búcsúzom. - Én veletek vagyok. Nem láthatóan, de érezhetően. - Rátok, Kik az urnámnál álltok, közel 90 évet hagyok. . .   A Ti mamátok  

 

Komlósi Réka Andrea volt nyíregyházi és kállósemjéni lakos 23. éves koráb an méltósággal viselt betegsége után csendesen családi körben 2019.01.04.-én elhunyt. Az életet nem azok a napok jelentik ..amelyek elmúlnak ,hanem azok ..amelyekre emlékezünk "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

Férj, Apa, Testvér és Nagypapa! 1949. április 15. - én született Dombegyházán, és 2012. június 15- én hagyott itt bennünket.   "Édesapámhoz Csillagokban van a lelked, Elindultál és meglelted. Ezüst tüze ősz hajadnak, Fényét küldi csillagoknak. . . " ****************************   "Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked. Emléked örökké itt van velünk Amíg élünk, Te is élsz velünk! " **************************** "Nézz fel az esti égre, ha a nehéz napnak vége! És rád mosolyog egy csillag, örül neked, hogy itt vagy! Szíved ajtaján, dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz! Minden egyes napunk, csak egyszeri csoda, használd ki minden percét többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtóid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést! " **************************** "Mindig közel vagy, de nekünk nagyon távol. Mi tudjuk csak, hogy mennyire hiányzol! " ” Fájó szívvel emlékezünk drága szerettünk, KOTROCZÓ KÁROLY elvesztésének 1. évfordulóján. Szerető családod (2013. 06. 15. ) ****************************

Drága anyukám! Ő volt a legjobb édesanya. Mindent megtett a családjáért, soh a nem panaszkodott, a betegség mégis elrabolta tőlünk! Nagyon szeretlek édes anyukám! ! Hiányzol!     Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesanyánk . " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hisz Napként az égen nektek ragyogok. Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok! Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen a szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok! Hiszen szívetekben jó helyen vagyok   Nem foghatjuk már dolgos 2 kezed, Nem simogathatjuk őszülő fejed. Nem tekint ránk aggódó szemed, Marad a csend, mindent köszönünk Neked.   Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.

 

 

 

"Nagy kérés volt tőled,hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörörgni,szenvedni kell,azert hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak,hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő,már nem élhet meg. Gyönyörü szemében,a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott,mert hitt,mosolygott,mert élt, Semmi mást nem akart,őcsak élni még. Küzdött még tudott,még volt ereje, De a végzet őt is utol érte. Hosszú útra ment,és a csillagok vezetik, Vezetik útját,amig csak álmodik. Álmodjon egy öreg kort,mely csodás és szép, Álmodja meg azt,hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk...hogy SZERETÜNK, Mondják meg azt neki,hogy SOHASEM FELEDÜNK"!!!

Drága testvérünk , szerető édesanya, feleség, gyermek, nagymama!   Szemünkben látjuk arcodat   Fülünkben halljuk hangodat,   Bennünk így maradsz meg örökre,   Örökké szeretve!   Icu húgod !

Latabár Kálmán ( Kecskemét , 1902 . november 24. – Budapest , 1970 . január 11. ) , ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: Latyi , talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a 20. században. Híres színészdinaszti a leszármazottja: dédapja Latabár Endre , nagyapja Latabár Kálmán Árpád , apja id. Latabár Árpád , mindannyian neves színészek voltak. Fia, ifjabb Latabár Kálmán szintén színész Élete Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az ifjú Kálmán Rákosi Szidi színésziskolájá t végezte el, és 1922 - ben a Várszínházban táncos komikusként lépett először közönség elé. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházh oz szerződött, majd 1927 - 1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokka l turnézott külföldön. Többek között a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is felléptek ( A két Ajax ; Offenbach : Szép Heléna ) , aki az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta a testvérpárt. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, első filmje 1937 - ben készült el. 1937 . augusztus 28- án Budapesten, az Erzsébetvárosba n feleségül vette Walter Katalint, Walter István és Brandeisz Erzsébet lányát. [1] A születendő gyermekek megegyezésük szerint az anya vallását követték [2] , így fiukat, az 1938- ban született Kálmánt - aki ugyancsak a színészmestersé get választotta hivatásul, - római katolikusnak keresztelték. Latabár Kálmán 1945 - től haláláig a Fővárosi Operettszínházb an játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna ) , Bóni ( Kálmán : A Csárdáskirálynő ) , Frosch ( Strauss : A denevér ) , Nyegus ( Lehár : A víg özvegy ) . Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlen sége”, egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi „rögtönzé sei” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950 - ben Kossuth- díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész , 1953 - ban kiváló művész lett. Egyre súlyosbodó cukorbetegségbe n szenvedett, az eredményes kezelést nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 - ben válságosra fordult, január 11- én végleg eltávozott, de kiváló alakításainak emlékét máig őrzi az utókor. Születésének 75. évfordulóján, 1977 - ben, Kecskemét Város Tanácsa emléktáblát helyezett el az épületen, mely szülőházának helyén áll. Az emléktáblát 2008 - ban felújították.