Sógorom, Karesz ma este örökre lehunyta szemeit.   Kérek mindenkit aki ismerte, gyújtson az emlékére egy gyertyát!

 

Drága férjem, apukánk, nagyapánk, sógorkánk ! A világ legjobb embere voltál. Mindenkinek csak segítettél, nem bántottál soha senkit. Az élet sok fájdalmat osztott ki rád, amit nagyon hősiesen tűrtél, zokszó nélkül. Imádott feleségeddel fél évszázadot éltél le békességben, szeretetben és boldogságban. Hiányodat örökké érezni fogjuk. Kérjük a jó Istent, hogy most már békességben nyugodhassál ott fönt a mennyekben a többi drága szeretteink között.  

 "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék Ha rám gondoltok soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hulló csillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "

 

A szíved feladta a harcot, De sosem feledem az arcod! Nem tudom felfogni, hogy történt ez meg, A fájdalom nem hagyja el a lelkem. A mai napig hiányzik a léted, Ezt a dolgot miért nem értem. Megnyugszik a szívem, ha az égre nézek, Attól, hogy egyszer újra látlak Téged.   A búcsú túl hosszú s marad végtelen, Az életem nélküled képtelen. Mióta nem vagy, az út, amit járok képlékeny, Reményt adsz nekem, és kérlek Nyugodj Békében!