Ma van a születésnapot Édesanyám. "Édesanyám elment, örök álomra tért, nem aggódik többé szeretett lányáért. Könny hullik szememből, a fájdalom könnye, szívmbe örök lesz drága emléke""

 

Egy nagyon aranyos,kedves, segítőkész fiú volt akire mindig lehetett számítani!Nagyon hiányzik mindenkinek, aki ismerte!

Drága kicsi Kristóf ki végig harcoltál maga voltál a csoda. Vigyázz Testvérkédre, Anyára, Apára, a kis és nagy sorstársakra.   Szívem összes szeretetével: Ármin anyukája  

Ő egy igazi angyalka volt, mindenkin segített, túl jó szívű volt. Nem kivánhattam volna nála jobb, szebb, okosabb, megértőbb, jobbszívű, szerető gyermeket. Csak 29 évet lehetett velem, még nem is élt. 

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,  Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok! ......................................................................... A VŐLEGÉNYEM volt az én mindenem. Ő így írt erről: "Szemem fénye, szemed fénye. Tudod Te ezt?" Németh István KIVÁLÓ MÉRNÖK, FOTÓMŰVÉSZ, VERSÍRÓ. Fantasztikus TÁRS,  IGAZI ILLEMTUDÓ FÉRFI, csodás humorérzékkel. Az én KINCSEM, a MINDENEM. CSUPA SZÍV, CSUPA LÉLEK, MOSOLY és VIDÁMSÁG! S ami a legcsodálatosabb, hogy sosem hivalkodott. Szerény volt és egy zseni. A legjobb és legtisztább szándékkal élte az életét, a legőszintébben. Mindenkit tisztelt és becsült. Még olyanokat is, akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá... Szíve utolsó dobbanásáig hitt abban, hogy a problémákat szépen is meg lehet oldani... De túl jó volt erre a világra. "Van olyan, mi mélyen felkavar Elűzi álmod, s éjjel is ébren akar. Van mi megdöbbent, s nem érted Miért a rossz, ha lehetne szépen Van olyan is, mi lever és sírnod kell Könnyeid szaladnak arcodon el És van sok, mely a magasba emel Szárnyakon repülsz, az egekbe fel." Németh István verse 2017. május 24-én íródott . ................................................................................................................ Menyasszonyod: Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot alszol egyedül SZERELMEM! Csak egyet álmodsz, és én jövök, A földön itt semmisem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem. Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Köröttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész, ígérem. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgom akadt, Elvégzem, s aztán jövök Kedvesem. Addig az álmod csodaszép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, csak aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig Szerelmem, MINDENEM! Aludjál, s csodaszépet álmodjál! Másnak talán rég elmúltál, de én nem felejtlek holtomiglan: Álmom vagy a valóságban, S valóság vagy álmaimban. Te vagy a MINDENEM! Csodaszépet Életem! Köszönöm, hogy itt és így voltál velem, életem legszebb éveit adtad nekem! A legnagyobb biztonságban éreztem magam Melletted! <3 A Te Napsugarad, a Te pici porcelán Babád (Arra fogok emlékezni, mikor az életem hátralevő része is letelik, hogy a legjobb dolog, amit valaha tettem, hogy szerettelek Téged!)  

Édesanyám, pécsi író / két verses kötete jelent meg Őszirózsák és Késői virágok címmel/ az idősebb korosztály verseit, köszöntőit ismeri.

 " Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.     Édes Kisfiam! Nagyon szertünk! Nagyon hiányzol nekünk!     " Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "   Ne jöjj el sírva síromig,  Nem fekszem itt, nem alszom itt;  Ezer fúvó szélben lakom  Gyémánt vagyok fénylő havon,  Érő kalászon nyári napfény,  Szelíd esőcske őszi estén,  Ott vagyok a reggeli csendben,  A könnyed napi sietségben,  Fejed fölött körző madár,  Csillagfény sötét éjszakán,  Nyíló virág szirma vagyok,  Néma csendben nálad lakok  A daloló madár vagyok,  S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj;  Nem vagyok ott, nincs is halál. Mary Elizabeth Frye _

Mindig életvidám, életerős, szeretetreméltó ember volt, aki nagyon szerette a családját, barátait, ismerőseit és az állatokat is. Mindenkinek segített, aki bajban volt, mindig lehetett rá számítani, biztos pont volt a családban.

Hosszú szenvedés és betegség után örökre elaludtál APUCIKÁM! Örökké Szeretni foglak. Az angyalok vigyázzanak rád odafent.