Már csak emlék, s egy kedves kép.
Meglátogattál, nem is olyan rég.
Megleptél bennünket, akár csak most
Ittléted öröm volt akkor is, ha sokszor rövid volt.
Mindig siettél, örökké dolgod volt.

Mindig - mindig reménykedve vártunk
Most fáj a szivünk, hogy utoljára láttunk.
Neked nincs már holnap, ennyi volt az élet
Mit az Úr adott, most visszavette Tőled.

Véget ért az életed , de otthont nyújt az ég
Az Ő kegyelme által nyersz örök életet, békét.
Most búcsúzunk és nagyon fáj nekünk,
hogy nem ölelhet többé át már két kezünk

Fagyott a föld, a mély bezár,
Emlékedet őrizzük, míg minket is le nem zár.
Boldog vagyok, hogy testvéred lehettem,
szívembe zárom emlékedet.


" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok”