Született:
1940. 03. 25. Szabadszállás
Elhunyt:
2007. 05. 01. Budapest
Búcsú az Én Nagyapámtól
Nagy fájdalom és bú lappang most szívemben,
Sajog és vérzik, mert elveszítettem;
Olyan hirtelen és váratlanul ment el,
Ő a Nagyapám, kit lassan a föld pora temet el.
Még hallom beszédét csengni a fülemben,
Még érzem ölelését fájó szívemben;
De ezek mára már emlékek lettek,
Újra le nem játszódó szeretett tettek;
S ez az mi bánt most engem és másokat,
Szétzúzott mindent, jövőt, álmokat.
S hullanak könnyeim, alig látok írni,
Nem tudom, vajon ki fogom e bírni.
Egy biztos, mit gyorsan még megjegyzek:
Ő volt a legjobb, a legönzetlenebb;
Egy igaz ember, kit a világ velem elveszített.
Márkus Zsuzsanna Mónika
Első gyertya meggyújtva: 2017. 01. 28.