ki mindig tudta mi a dolga
ha a mennybe ha a pokolba
önmaga áldozata-foglya
– az istennek is sok lett volna
ki mindig tudta hogy mit vállal
ispilángot járt a halállal
s mert naponként volt bekerítve
jól tudta mi az: kiterítve
naponként mondjam el még jókor
ami benned a legfőbb jó volt
hogy magadat is elfeledve
lettél méltó a szeretetre
ki hitegető csalás nélkül
a ráncokba is belebékült
és naponként megbúvott ebben
az irgalmatlan szeretetben
naponként mondjam el még jókor
ami tiszta emberi jó volt
s visszfénye hull szívünkre áldva
nélküled minden barátod árva