Horváth Piroska

Tudod, édesanya, nem szóltál, csak mentél
sietve, messzire, meg sem ölelgettél,
űr van a szívemben, egy végtelen semmi,
szeretnék újra a két karodban lenni,

elérhetetlen vagy - hold lettél az égen,
tágas udvarodba invitálsz az éjben,
csillagokat ültetsz égiek kertjébe,
elhalkult dallamot holnapok csendjébe,

hozzád nem érhetek, ha csillagod leszek,
közénk nőttek a hatalmas jéghegyek.
Tudod, édesanya, árván hagytál engem,
végtelenbe értél, nincs kit átölelnem...

...éj-színű a rózsám - romokban a lelkem,
kereslek, kutatlak ott, a végtelenben,
oly messze értél a korom-szín tavaszban -
gyászruhát vasalni én ma nem akartam...