Született: 1951. 07. 25. Budapest

Elhunyt: 2011. 06. 14. Dunaújváros

Született oly korban, mely életére küzdelmet, harcot hozott és mégis szeretete, optimizmusa és életvidámsága felülemelkedett mindenen.
Földi létét meghatározta az élni akarás vágya, a gondok- bajok között is mindig megtalálta a jót és a szépet.

Gyermekei- Édesapjuk korai halála után csak Rá számíthattak.

Szeretett Szüleit gondosan, odaadó szeretettel ápolta, halálukig igazi támaszuk volt.

Élettársával osztozott a mindennapok ügyes- bajos gondjain, csakúgy, mint az ünnepnapok, a felemelő pillanatok szépségein.

Rajongása az Edda zenekar iránt egyedülálló volt, s átszőtte az egész életét.

A ’táborhoz ’ tartozott, a ’táborhoz ’, mely befogadta, az égig emelte s melynek szíve egy ütemre dobogott az Övével.

A ’ táborhoz’ , melynek dallamvilága, átszőtte lelke minden rezdülését, kísérte, követte lépteit.

A ’táborhoz ’, melynek ’Mamája&# 8217; lett, s mely tábor tisztelte, s becsülte.

E ’tábor 217; hívó szavára indult el azon a napon is, mint előtte oly sokszor…

Őrizzétek meg szeretett emlékét szívetekben, merítsetek erőt életszeretetébő l, vidámságából, örök ifjú lelkéből, jóságából, gondoskodásából , hitéből.

"  Még mindig szeretlek, mint egy régi dalban
És égeti a lelkem, minden más olyan hosszúnak tűnik
Oh egyre jobban, erős akárcsak én
Igen, még mindig szeretlek
De te, te nem hallasz engem…. "