Drága kis Apukánk A mindenünk voltál Soha nem feledünk Örökké szerető Lányod. . . . feleséged . . . . . és fiad. Eltávoztál tőlünk, apai élted delén Győzött a halál, testednek erején Nehéz a kő, de nehezebb a bánat Mély bánat szorult a szívünkbe Szeretünk! ! ! ! ! ! ! ! !      A legjobb ember. Lekhely: Geresdlak

Hiába kel fel a nap, ha nincs elég ereje,

hiába kék az ég, ha elveszek benne.

Nincs az a fény, se meleg, mely örömet adna,

nincs olyan boldogság, amit az apukám adhatna.

Amíg ő velem volt, boldogan ébredtem,

a nap melegének igazán örültem.

Nevetett, s ha kellett sírt velem együtt,

bárhová jött velem, büszke voltam rá mindenütt.