Nem halott ő,tudhatnád már
Csak magasan száll,
oly magasan hol madár sem jár...
ha szereted , töröld meg szemed
Enyhítsd bánatod  -  bánatát
a hited többet ér neki
s örül, ha remélni lát....

nem halott ő, tudhatnád már
csak magasan száll,
oly magasan, hol madár sem jár....



Békére leltem


Ne aggódj! Ne! Egy percig se. Töröld le könnyed, s újat ne növessz helyette! Békére leltem immáron, megtaláltam nyugvásom. Pihenek már, nem fáraszt a világ, nem fáj a sok gond ma már. Nem félem többé a halált, nem korholom véges életem, nem siratom az elmúlást, nem, mindez már nem érdekem.

Ne rendülj meg! Ne! Egy múló pillanatra sem. A szomorúság sosem volt kenyerem. Szerettem, hogy szeretted, mikor nevettettelek, s szerettem, hogy nem szeretted, mikor komor kedvem lett. Nevess azon, amin egykoron, s felejtsd el, hogy most borúra váltottam hangulatod. A kevés öröm, mit okozhattam, legyen most aranyárban mérve, s becsüld azt, fel- felidézve.

Ne fakadj ki! Ne! Egy villanó momentumra sem. Feledd el, bocsásd meg nekem, hogy végzetemmel csaltalak meg. Hálátlan voltam, ne büntess érte. Nagyobb fájdalom volt erre magam ráeszmélnem. Elhagytalak mindannyitokat, mert fontosabbnak tűnt az, ami már nem létezik, holott te még mindig itt vagy.

Ne törj meg! Ne! Egy szívet zúzó, végtelennek tetsző harmatnyira sem. Fájt téged elveszítenem. Fáj, hogy fáj neked utolsó tettem. Fáj, hogy nem tartottam ígéretem. Fáj, hogy nem élhetek. Fáj, hogy nem veled. Fáj, hogy nélküled. Fáj, hogy fáj. Légy te gyógyírem! Kösd be sebem a tudattal, hogy nem tettem ellened. Mutasd meg a gyógyulást, mosollyal gondolva rám. Örömöd legkisebb csillanása is lángoló sebet olt fáradt testemen.

Szeresd emlékem. Ne sírd elmúlt jövőmet. Ne bánkódj, mert végem értem. Ne. Ne. Szeress, ahogy én téged.

Ha meghalok, engedj, hadd menjek el!
Vár reám, mit látnom s tennem kell.
Könnyeiddel magadhoz ne köss,
Örülj, hogy sok évünk volt közös.
Szerettelek. Hogy mily jó volt veled,
Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.
Hogy szerettél, köszönöm neked,
De útra most már egyedül kelek.
Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,
De túl sokáig magadba ne szállj!
Csak rövid időre leszek tőled távol,
S emlékem szívedben addig is világol.
Sosem leszek messze, megy tovább az élet.
Látni s érinteni nem tudsz engemet,
Szívedből érezd szeretetemet!
Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,
Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.
Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,
Hazaérsz hozzám minden bizonnyal!!