Három éve már annak, hogy elmentél,

oly  gyorsan , hogy el sem köszöntél!

Nem volt többé szemedben szikra,

Megtört , eltűnt a  nagy "kőszikla" .

Még most is hallom a távolból, intő szavad:

 "Fiam! Mindig jó és igaz ember maradj! "

Lehajtom a fejem s könnybe úszik szemem,

Nincs már kinek válaszolnom  . . . .

 - Igen Édesapám! Úgy lesz, igyekszem.

Szeretnék most is beszélgetni Veled.

Megölelni téged s megszorítani kezed.

Elmondani Neked, hogy boldog vagyok.

De eltűntek az együtt töltött napok.

Három éve már, hogy nem vagy velem,

Egy márciusi reggel, végleg elvitt tőlem .

Mint mondták, álmodban ért a halál

Elmentél egy tavaszi nap hajnalán.

Péter Csaba