Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát.
De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába,
az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk
az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki,
és hálát mindenért, ami szép volt.