"Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Ő, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Ő, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Ő ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Ő vígasztal, ha sírni lát, mert Ő vigyáz Rád.
Imáidban kérjed Őt, kérjed, hogy adjon erőt.
Hogy elviseld mi bánt, mi fáj, kérjed hogy Ő vigyázzon Rád.
Kérjed hogy, őrizze minden lépésedet,
Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled! "

 

 

Emlékezni bármikor lehet,
de megemlékezni nehéz.
Szívünk megtelik fájdalommal,
ahogy a múltba visszanéz. . .

Nem készülhetünk fel arra,
hogy elveszítjük azt,
Ki a legfontosabb számunkra,
szeret s erőt ad.

Igen, fáj visszanézni
elmúlt közös napjaink,
fáj meggyújtani a gyertyát. . .
mert már nem vagy(tok) itt.

S nekünk így kell folytatnunk
minden kitűzött célunk,
hogy akivel megosztanánk -
már sosem láthatjuk.

A csalódás mindennapos,
sajnos el kell fogadnunk,
de Rátok, ha nem is látunk,
örökké emlékezni fogunk.