Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél és bennünket szerettél. Nekünk nem is haltál meg csak álmodni mentél. Egy reményünk van mi éltet és vezet, hogy egyszer találkozunk Veled.  

 

Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulunk együtt élni a tátongó űrrel, amit magad után hagytál amikor elmentél.

Hiányod mindig fájni fog , de lelkünkben élsz, mert itt van a Te otthonod.  

 

 Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.