"Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,  
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.  
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,  
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.  
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,  
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.  
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,  
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.  
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,  
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.  
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,  
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "                                                                                                                                                                                                                 Nővérkém! ! ! ! ! . . . . . nagyon hiányzik nekem. Sokszor jut eszembe. . . . . . sajnálom, hogy nem töltöttem vele több időt. . . . . . . . . . . . . nyugodj békében! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !