. . . Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Tisztelt gyászolók! . . . Barátok, távoli és közeli rokonok, Kedves családom!

Mindenki életében eljön a nap, mikor mennünk kell, de nem övezheti ennek az útnak a kezdetét csupán csak szomorúság és bánat, hanem fel kell tudni idézni a rengeteg boldog pillanatból ami életünket Veled együtt töltöttebe és napjainkat kitöltötték azok a programok amelyeket nap mint nap célra tűztél és általában véghez is vittél, vagy velünk vagy nélkülünk, de akkor is vidáman a sok nehézség ellenére is!
Hiszen Apu Te mindig egy életvidám megtörhetetlen néha túl egyenes és hiperaktív
EMBER voltál. . . . . . . . . . . . . . . amit mindegyőtök tud is róla!
Egy olyan Pasi aki körülött mindig zajlott az élet és aki mellette unatkozott az maximum egy alvó ember lehetett, vagy egy krumpli vagy egy kavics!

Nap mint nap tele volt tervekkel, ötletekkel és megoldásokkal! Talán meghazuttolta a nyilas jegyűeket is, hiszen egyik dolgával még nem is végzett, de másik két dolgot is képes volt mellette irányítani. . .
Sokszor, lehet hirtelen és nyers kifejezésmód jellemezte, de ez is hozzátartozott a karakán határozott énjéhez, mint ahogy humora, önzetlensége, igazságérzete, sajátos szeretete, mely lehet egyesek számára félre érthető volt, de tudjuk, hogy mélyen szívből jött és többnyire, általánosságban igazságos is volt! - Vagy nem. . .

Igaz nehéz korszakban született és nőtt fel. . . még a háború ideje alatt és közvetlenül utána és szilárd elvei miatt egész életében igaz meggyőződésből az országát védte és építette, . . . . mint ahogy védte családját és barátait a rászorultakat is minden igazságtalanságtól !
Sokszor lehet túl kemény modorával, de kellő igazsággal! Dehát talán ez egy igazi Családfő és Barát dolga!

Nekünk Petivel igazi boldog gyermekkort, gondtalan életkezdést, sok- sok tapasztalatot nyújtott, amit igazán most érzek át évekkel- évtizedekkel később, mikor már nem mondja senki többet : asszem elég erős apai, - szigorral tűzdelt szeretettel, hogy :

KISFIAM!

És Igen!

Sokat dolgozott - még mikor pihent, akkor is a gondolataiban - mindig kitalált valamit , hogy ne unatkozzon és ne unatkozzanak az Őt körülvevők sem, velük együtt mi sem soha egy pillanatra!
Talán túlzásba is vitte sokszor és gyermekként játszhatott volna velünk többet, de hát nagy tempóban élt mint asszem én is, . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . és így utólag - MIVEL EZ ÁLTAL ÉN IS MEGTANULTAM ÉLNI de ÉLNI HAGYNI is! - ezt csak pozitív tulajdonságként tudom felróni NEKI!
Bár a Hazánk fejlődése menne ilyen tempóban! ! ! ! !

. . . de hát ezt manapság csak a "régi fiatalok" tudják, mint amilyen Ő is volt és Ti is kik eljöttetek vagytok! Mert erőt TI tudtok igazán adni nekünk és mert utat mutattok számunkra ebben a kemény világban. . . . És Apu is egy mindig fiatal és törtető egyéniség volt, aki felett megállt az idő és nem sajnálta tovább adni a tudását és értékelte a jó vitapartnereit. . . . . a jó kis Dózsa György téri vitaestek kártyapartik Papival és néha Papával, Nekem kis Isteneimmel Jokóval, Matyóval, Ilikével, és Marikával!
De jók is voltak! Köszönöm Nektek!

Viszont emlékszem: sokat kirándultunk Apuval, Anyuval, Petivel. . . . . . . . . .
Utaztunk szabadidőnkben és szórakozva fedeztük fel együtt az országot, európát és rengeteg hazai táji és idegen országbéli szokást új ideát, dolgot és lehetőséget a jövőnket illetően . . . és egyáltalán a körülöttünk lévő világról bármit is ami a mai napig és míg élek a hasznomra lesz és amit tán még egyszer én is tovább adhatok a következő generációnak, gyermekeinknek, gyermekeink gyermekeinek! Barátaimnak. . . Nektek! ! !

Tartalmas gyermekkort értünk meg mellette és az biztos, hogy ezen tapasztalások nélkül nem is lehetnénk azok akik vagyunk . . . . . . . . - én például tulajdonképpen egy boldog ember, akit mindig önállóságra, túlélésre, a biztonságérzetre, szeretetre, stabilitásra tanított és aki büszkén tekint az eddigi életére vissza bármi is történt vele. . . örömmel tekint gyönyörű családjára (csak sajnálja, hogy így szét van esve) és baráti kapcsolataira ! , ( de sajnálja, hogy ez a kettő ritkán összeegyeztethető) ! ! !

Búcsúzni most, mint bármikor is . . . nehéz, de tudom mert láttam, hogy békében mentél a fénybe. . . HAZA! ! !
Úgy is találkozunk egy következő életben. . . és mivel az idő az csak itt a földi viszonylatokban múlik és vissza tekintve az élet egy pillanat, így igazából idézőjelben mondva . . . . hamarosan!
November 29- ét választottad az idulásra. . . mostanra talán már a Fénybe is értél várva a következő leszületést és remélem addig is vigyázod utunkat, útját földi és csillag- családodnak és ittmaradt szeretteidnek, Barátaidnak!

Mi is Szeretettel gondolunk rád, emlékedre és ez örökkön így marad!
Jó Ember voltál. . . a hibákat, amiket ejtettél, emberi mivoltunk miatt, mi is ejtünk. . . de mi is várjuk a megbocsátást érte , mint ahogy bármit tettél esetleg rosszat is, mi is meg kell, hogy bocsásuk, mert tudjuk, hogy nem szántszándékkal , csak gyermeki naivitással tetted illetve ez miatt következtek be.

De. . . . igazából örülök, hogy ezekre nem is emlékszem, ha voltak egyáltalán, mert bár sok dolog, sok vesződség és gond ült válladon, de alapvetően, mindig is egy jókedélyű, Boldog Ember voltál!
Ha csak alkalmad nyílt rá, minden alkalommal, mikor találkoztunk megnevettettél bennünket akár csak egy szót szóltál vagy épp alkalmi vicc estjeiden meséiddel, vicceiddel, story- aiddal! ! !
Köszönjük Neked ezeket a pillanatokat, estéket!

Lehet, le kellett volna ezeket azonnal írni. . . egy könyv, most biztos megtelne velük!
De, hogy , hogy tudtál előre nevetni a poénjaidon . . . .
. . . . amin, ahogy nevettél, már előre röhögtünk. . .
. . . . pedig el sem montál még semmit. . .
- Ez rettentő vizualitásra és fantáziára utal. . . . és az volt Neked! . . . . . és nekem is jutott belőle elég!
Köszönöm ezt is! ! ! - Megkönnyítetted az életem vele!

. . . és még annyi mindent, hogy nehéz lenne itt és most felsorolni, eljátszani , koccintani rá! , üdvözölni. . . és nevetni rajta. . . . . . .

- Szóval köszönök mindent APU! ! !

Végezetül egy idézet, mellyel búcsúzunk e- világi Énedtől
. . . Jó utat illetve Boldog megérkezést az Örökkévalóságba . . . . a Békébe!

HAZA! ! ! ! !

Mert a Béke forrása: Emlékezni arra, hogy nincs más csak a Szeretet!