"A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,

a fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül …

csak mert a szemed most nem lát …

Nem vagyok messze,  ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni lelkemet és benne

egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem …"