Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindig kendőt lengetek.
S amíg távolba réved a szemem,
arcod vonásait idézgetem.
Tengerverés csapdos a partokon,
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még kezed melegét. "

 

 

 

 

 

 

 

 " Mikor rózsát látok

Te jutsz az eszembe,
ha nevedet hallom,
könny szökik a szemembe.

Nehogy azt hidd,
hogy el foglak feledni,
mert én Téged,
örökké foglak szeretni! "