„Nekem felfoghatatlan, hogy egyik nap még itt van, még beszél, jár, simogat, másnap pedig az űr csak, ami marad.

Nekem felfoghatatlan, hogy született, itt volt, s távozott, csak az emléke él, mit maga után hagyott.

De emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön még dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait.

Mert nem halt meg Ő, még mindig él – nekem – csak messze távozott, hol meg nem érinthetem. ”