Mikor útra keltem, még nem tudtam,

hogy ez volt az utolsó utam.

Nem térek hozzátok vissza, többé  soha,

hogy sorsom velem ily mostoha.

Hisz még fiatal vagyok,   élni akartam még,

ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?

Ámokfutók áldozata lettem Én,

kik felelőssé váltak rövid életemért.

Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,

fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.

Nincs már alkalmam megköszönni nektek,

azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket.

Ne búsuljatok.  Nekem már nem fáj semmi. ,

Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni.

Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,

szívetek egy darabja voltam, mit  nem lehet pótolni.