Dräga szeretett nagymamäm, nagyon hiänyzol nekünk, nincsenek szavak, amibe leirhatnäm mennyire fäj, h mär nem vagy itt közöttünk.                Én e földön itt maradt kis unokád, sírva írom a túlvilágra e levelet. Mert fájdalom él bennem, és irántad érzett féktelen szeretet. Sírok, miközben nevedet írom fel lelkemnek falára, mert én tudom, szeretetednek sohasem volt határa. Tudom, szemedben én voltam a csintalan gyermek, de te voltál, ki nekem mindig örömöt szerzett. Sírodra borulva mondom: Mama, szeretlek. Ha földi létem véget ér, én akkor megkereslek. Te fent vagy, én pedig a földön lent, meghaltál, s lelkemben űr tátong idebent. Mióta elmentél, nagy űr van családod lelkében, tudod, mindenki gondol rád a nap bizonyos percében. Örökké emlekezni fogunk räd es szeretünk teged szivünk minden szeretetével!               Szeretö csalädod