Fiatal korától beteg volt, nem volt hozzá kegyes az élet. . .

 

Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten az életéről beszélt , és én hallgattam csendben . Olyan jó volt látni szeme csillogását minden benne rejlett bánat , és boldogság . Két kis ráncos kezét az ölébe fektette bizony az élet őt , soha nem kímélte . Annak ellenére a sorsot nem okolta a Jó Isten a gondját mindig megoldotta . Amikor a munka őt kifárasztotta , még akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra . - Kislányom mondta , soha nem felejtem , a szavai most is itt csengnek fülemben . A jóság , és szeretet munkálkodjék benned még ha néha bizony komisz is az élet . Haragot ne táplálj senkivel sem szemben ha kővel megdobnak , dobj vissza kenyérrel . Drága kicsi lelkét visszasírom sokszor törékeny kis testét megölelném százszor . Az a sok - sok kérdés , ami itt maradt még bennem , választ kérnék tőle , s megnyugodna lelkem . Magamra maradtam , egy üres székkel a verandán minden szép elmúlik , az élet gyorsan elszáll . Tűnődöm magamban miközben a kósza felhőket nézem drága jó nagyanyám , örökké míg élek szívemben élsz nékem.