„Az ember csak egy porszem a világmindenségben, de ahogy a porszemen átvilágít a Nap, megcsillan a Napsugár, úgy az emberen is átfénylik a világmindenség. ” – Gross Arnold

 

Kossuth- és Munkácsy- díjas grafikus, festőművész, a Nemzet Művésze.

Folyamatosan dolgozott a rézkarc műfaj teljes megújításán, hogy a korábbi egyhangú, fekete- fehér műveket a szivárvány színeiben pompázó, sodró lendületű, de mégis nyugalmat és harmóniát sugárzó alkotások váltsák fel. Művein egyetlen apró négyzetmilliméter sem maradhatott szabadon, minden helyet sajátos tündérvilágának városai és lakói, apró lényei, virágai, fái, csodanövényei népesítik be. Nem titkoltan is mesevilágot ábrázolt, hiszen ars poeticája szerint annyi gond, baj, bánat és szörnyűség vesz körül minket, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.

Munkásságáért 1955- ben és 1967- ben Munkácsy Mihály- díjat kapott, 1987- ben érdemes művész lett, 1995- ben Kossuth- díjjal tüntették ki, 2008- ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 1993- tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.