Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább csak a közepéig, beleszólt az élet ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe :(     Nyugodj Békében Ádám! ! !

    "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk, nem felejtünk Téged. "                                      

"Nagy kérés volt tőled,hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörörgni,szenvedni kell,azert hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak,hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő,már nem élhet meg. Gyönyörü szemében,a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott,mert hitt,mosolygott,mert élt, Semmi mást nem akart,őcsak élni még. Küzdött még tudott,még volt ereje, De a végzet őt is utol érte. Hosszú útra ment,és a csillagok vezetik, Vezetik útját,amig csak álmodik. Álmodjon egy öreg kort,mely csodás és szép, Álmodja meg azt,hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk...hogy SZERETÜNK, Mondják meg azt neki,hogy SOHASEM FELEDÜNK"!!!

„Csillagok voltatok, mert szívből szerettetek. S mi úgy szerettünk, ahogy csak lehetett. Mégis elmentetek tőlünk, mint a lenyugvó Nap, De szívünkben maradtatok Angyaloknak. ”   Szerető Szüleitek és Testvéreitek                Drága Gyermekeim!   A végtelen szeretet mutassa nektek az irányt a hosszú úton!   Legyetek nagyon boldogok a Mennyben is és vigyázzatok egymásra!   Nagyon szeretünk benneteket!            Isten áldása kisérje minden lépteteket, nagyon szeretünk benneteket!               A szeretet olyan mély, mely össze köt bennünket, így soha senki és semmi nem választhat el tőletek.         Imádott Gyermekeink! Nagyon szeretünk benneteket! Nyugodjon békében drága lelketek!    

Latabár Kálmán ( Kecskemét , 1902 . november 24. – Budapest , 1970 . január 11. ) , ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: Latyi , talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a 20. században. Híres színészdinaszti a leszármazottja: dédapja Latabár Endre , nagyapja Latabár Kálmán Árpád , apja id. Latabár Árpád , mindannyian neves színészek voltak. Fia, ifjabb Latabár Kálmán szintén színész Élete Szülei Latabár Árpád színész és Deutsch Ilona színésznő. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az ifjú Kálmán Rákosi Szidi színésziskolájá t végezte el, és 1922 - ben a Várszínházban táncos komikusként lépett először közönség elé. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházh oz szerződött, majd 1927 - 1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokka l turnézott külföldön. Többek között a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is felléptek ( A két Ajax ; Offenbach : Szép Heléna ) , aki az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta a testvérpárt. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, első filmje 1937 - ben készült el. 1937 . augusztus 28- án Budapesten, az Erzsébetvárosba n feleségül vette Walter Katalint, Walter István és Brandeisz Erzsébet lányát. [1] A születendő gyermekek megegyezésük szerint az anya vallását követték [2] , így fiukat, az 1938- ban született Kálmánt - aki ugyancsak a színészmestersé get választotta hivatásul, - római katolikusnak keresztelték. Latabár Kálmán 1945 - től haláláig a Fővárosi Operettszínházb an játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna ) , Bóni ( Kálmán : A Csárdáskirálynő ) , Frosch ( Strauss : A denevér ) , Nyegus ( Lehár : A víg özvegy ) . Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlen sége”, egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi „rögtönzé sei” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950 - ben Kossuth- díjjal ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész , 1953 - ban kiváló művész lett. Egyre súlyosbodó cukorbetegségbe n szenvedett, az eredményes kezelést nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 - ben válságosra fordult, január 11- én végleg eltávozott, de kiváló alakításainak emlékét máig őrzi az utókor. Születésének 75. évfordulóján, 1977 - ben, Kecskemét Város Tanácsa emléktáblát helyezett el az épületen, mely szülőházának helyén áll. Az emléktáblát 2008 - ban felújították.

 

"Gyertyákat gyùjtunk ès mècseseket, ezek a fènyek világítsanak Neked, emlèked örökkè itt van velünk amìg èlünk, te is itt èlsz velünk"

 

 

Bitskey Tibor a Színművészeti Akadémiát 1953- ban végezte el, de már 1951- től a Magyar Néphadsereg Színháza ösztöndíjasa, 1959–1964 között a Nemzeti Színház, 1964–1974 között a Vígszínház tagja volt. 1974–1996 között a Thália, illetve az Arizona Színház vezető művészeként szerepelt. Megjelenése, szép orgánuma a hősszerepek megformálására predesztinálta. Számos filmszerep és televíziós alakítás tette ismertté. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház vezetője, filmjeiben is előszeretettel szerepeltette Bitskeyt. A kőszívű ember fiaiban, az Egy magyar nábobban, a Kárpáthy Zoltánban és az Egri csillagokban is klasszikus hősszerepekben tűnt fel. Utóbbinak a hangoskönyv verzióját is az ő hangjával hallhatjuk. Bitskey Tibort kétszer ismerték el Jászai Mari- díjjal (1958, 1962) , a Kossuth- díjat pedig 2000- ben kapta meg. 2013- ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. 2007- ben megkapta a Budapest XVII. kerülete díszpolgára címet. 2012. január 22- én Hódmezővásárhelyen átvehette a Bessenyei- díjat. 2014 szeptemberében választották meg a nemzet színészének.

"Elment egy lélek ma ismét a Földről kit szívünk többé el sosem feled csendesen figyelsz ránk már odaföntről... legyen helyettünk: Isten Veled!" Hirtelen halálod Nagy fájdalmat okozott, De jóságod és szereteted Szívünkben örökké élni fog." Küzdöttél, de már nem lehet, Csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg, kit felednek, Örökké él, kit igazán szeretnek. "Emléke él, élni fog míg az én szívem e földön még dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."

Emléked legyen àldott, nyugalmad csendes!?Hiànyzol :(