Ady Endre Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.           Ne jöjj el sírva síromig.   Ne jöjj el sírva síromig,  Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom  Gyémánt vagyok fénylő havon,  Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén,  Ott vagyok a reggeli csendben,  A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár,  Csillagfény sötét éjszakán,  Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. Mary  Elizabeth       Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve: helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! Nem is válaszolsz, kukac- szikével boncolod, amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány, magadat operálod e föld alatti ambulancián. Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod a semmiből a semmibe a létező világot, anyát és gyereket, az élőt s a holtat, s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét; én sem káromollak, hallgasd meg imámat: Istenke, vedd térdedre édesanyámat!    

A világ legjobb Édesapája és a legjobb férj volt. Az élete a vadászat volt. Szeretett Mindenkit és Őt is szerette Mindenki. Drága szíve 1986. 11. 15. - én megszűnt dobogni. A Világ legdrágább Édesanyja és Nagyikája volt. Szaladt- futott, sütött- főzött mosott, Ereje és szeretete kifogyhatatlan volt. S Drága szíve elfáradt és 2011. 08. 07. - én 23:47 perckor megszűnt dobogni. Utolsó útjára kísértük, 2011. 08. 15.   09:45 perckor a Kecskeméti Köztemetőbe. " Emlékük örökké szívünkben él. " Gyászolják, Lánya- Icus, Unokája- Kriszta. A kép, egy Családi fotó, mely Édesapám halála előtti tavaszon készült.

" Keresheted őt,nem leled hiába,se itt se Fokföldön,se Ázsiába,a múltban sem és a gazdag jövőben,akárki megszülethet már,csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki,halvány- furcsa mosolya. Szegény a forgandó,tündér szerencse,hogy- e csodát újólag megteremtse.Éde s barátaim olyan ez éppen,mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszercsak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla." Hol volt..." majd rázuhant a mázsás,szörnyű mennybolt,s mi ezt meséljük róla sírva." Nem volt..."Úgy fekszik ő,ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt,néma szobra. Nem kelti föl se könny,se szó,se vegyszer. Hol volt,hol nem volt a világon egyszer."

_   Szeretett sógorom emlékére. Nyugodj békében!   "Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. "   Fohász… Büszke szív, egyszer összetör hirtelen. Mély sebek véreznek bánatos lelkemen. Könnyek szöknek, lopva a szemembe. Sírok akkor, ha nem lát senki, a sötétbe. Várom, talán történik valami csoda. Hozz gyógyírt, fájó, nagy bánatomra Üres minden, fáj a csend, mi körbevesz. Fájó emlék kínoz, gyötör s nem ereszt. Mikor lesz vége, halkan kérdezem. Segíts! Vezess a fényre, fogd a kezem. Mit hibáztam, suttogva s félve kérdezem. Vezess, és add, hogy boldog életem legyen.                                                                                                                                         

Egy igaz ember, aki nyitott volt a környezetére, mások problémáira. Jó testvér, hű feleség, a legszeretőbb édesanya, egész életében a segíteni akarás, a szeretet, a szorgalom vezette végig.

 

A F1 legtehetségeseb b versenyzője.

Búcsú Hálánk az Úrnak, hogy Téged megismertünk, Hála, hogy éltedből Erőt meríthettünk. Csodás ajándéka vagy Szerető családnak, Szeretetforrás sok Testvérnek, barátnak. Általad színes és Pompás lett világunk, Hittel, szeretettel A szívünkbe zártunk. Boldog az ember, ki Látta vidámságod, Áldott volt életed, Nem lesz elmúlásod!!! Legyen példa hited, Alázatod,kitartásod Búcsúzik tőled most Nagyon sok szerető barátod!

Példamutató magatartásával és kitartásával  1 évig küzdött egy súlyos betegség ellen. Nem találkoztam még ilyen erős emberrel. . . . aki ennyire bízott és hitt a gyógyulásban. Sajnos a betegség erősebb volt. . . . " Beszélnék, de a hang a torkomban reked Oly sok szép szót gondoltam Neked! Mikor elmentél tőlünk kialudt egy csillag Az Angyalok s az Isten a Menyországba hívtak! De sajnos itt lent elvesztettünk Téged A legtisztább Angyalát a Földnek, s az Égnek"

Tomi egy nagyon kedves és barátságos ember volt, nem lehet felfogni a történteket. Az igazi könnycsepp nem az, Ami a szemünkből hullik, És végigcsorog az arcunkon, Hanem az, ami a szivünkből hullik, És végigcsorog a lelkünkün

 

" Ez a legnagyobb fájdalom, ami  minket érhet . . . :( ISTENEM! ! Segítsd Őt, csak  erre kérünk ! ! ! Légy Vele, . ,   óvd, . . vígasztald, . . öleld át helyettünk! ISTENEM! ! ! Te  tudod mennyire szerettük. . . . "        

 

Ez a gyertya égjen felejthetetlen barátunk emlékére !   "Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el, hogy már Téged hiába várunk. Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad. Vidám arcod nem látjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szívünkben él örökké. "