"Gyújts egy gyertyát azokért, Kik nem lehetnek már veled.   A gyertya lángjába nézve, Kedves arcok köszöntenek! "

1éve hogy elmentél csak a fájdalom és a hiányod marat és az émlékek maradt  meg utánad.

Jó ember volt, a legjobb édesapa, nagyapa, após, szerető férj, sokak jó barátja. A ROTARY FÚRÁSI Zrt. dolgozója.

Mindig vidám, mosolygós!

szüleim már rég "elmentek" de megemlékezem mindig RÓLUK, most Nővérem halt meg és nagyon fáj.

 

Ma 8 éve hogy elmentél mellőlünk de most már boldog vagy mert szerető férjed veled van.

" Nem búcsúzunk, velünk maradsz. Üzenünk a csillagokkal. Lágy szellő, ha simogat. Érezzük majd te küldted azt! " " Az nem hal meg kit eltemetnek Csak az hal meg kit elfelednek. " " Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünke t hirtelen

Csodálatos ember,  munkatárs, anya, nagymama!  A SZERETET SOHA EL NEM MÚLIK! A SZÍVÜNKBEN ŐRZÜNK TOVÁBB! "Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként."   Juhász Gyula

Zenthe Ferenc ( a Tenkes kapitánya, a Szomszédok Taki bácsija) színészetéért megkapta a legtöbb jelentős elismerést, így a Jászai Mari- díjat, Kossuth- díjat, Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjé t, amelyek mellett örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, továbbá érdemes és kiváló művész címeket is kapott. Az 1952 óta a Madách színház tagjaként játszó Zenthe 1941- ben lett a Színművészeti Akadémia hallgatója, és 1945- től játszott a Pécsi Nemzeti Színháznál. 1947- ben a Kisfaludy színházhoz, 1949- ben a debreceni Csokonai színházhoz szerződött. Zenthe Ferencet 2005- ben választották meg a nemzet színészévé. Ugyanebben az évben az MTA Magyar Örökség- díjjal tüntette ki " sokoldalú emberábrázolásá ért" .

" Úgy mentél el, mint a madár, Elköszönni már nem tudtál. Tied a csönd a nyugalom, Miénk a könny a fájdalom. "    Édesanyánk Van egy szó, van egy név ezen a világon,   Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.   Csupa virágból van, merő napsugárból.   Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.   Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,   Örömében sir az, aki e szót hallja.   Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,   Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.   Amikor a szíved már utolsót dobban,   Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.   Mehetsz messze földre, véres harcterekre,   Ez a szó megtanít igaz szeretetre.   Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,   Hogyha elrebeged, már ez is imádság.   És ha elébed jön könnyes szemű árva,   E szóra felpattan szíved titkos zárja.   Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,   Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.   Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,   Ha keblére borulsz és el kinek mondod?   S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,   Virágos sírdombon a könnyed megered.   Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,   Nekem a legdrágább ezen a világon.   Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,   Amikor kimondom: anyám, édesanyám.                   Ő volt a legjobb édesanya és nagymama. Mindig mindenki számíthatott rá. Nagyon szeretlek és hiányzol.    

" Elcsitul a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz mint a csillagok"   Ő volt a legjobb ember a világon aki szerette a családját, a barátait, a munkáját és mindig vigyázzott rám! Sosem felejtelek el Karcsi nyugodj békében!