Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél Nem haltál meg csak álmodni mentél Szívünkben itt él emléked örökre Ha látni akarunk, felnézünk az égre. A csillagok között utazol tovább, Ott várj ránk, ha időnk lejárt.

    Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de. . . de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk.

A világ legjobb Nagynénikéje. . .

Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. Ezernyi fúvó szél vagyok, A hó gyémántragyogása vagyok. Az érett magba zárt napsugár vagyok. Őszi eső vagyok. Ha nyugodt reggelen felébredsz, Az égre kelő madarak Fürge szárnycsapása vagyok. A csillagok éji fénye vagyok. Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom.

Ne búsuljatok nekem már nem fáj semmi. Ha eljön az este csillagként tudok nektek üzenni.  Tekintsetek  fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam amit nem lehet pótolni

 

 

Elmegyek, mert el kell mennem. . . Az elválás nagyon nehéz. . . belátom! Szólítottak, nincs mit tennem. . . Isten veled földi élet. . . s családom! Elmegyek, mert el kell mennem. . . Hogy elköszönni sem tudtam. . . sajnálom, Tudjátok, kiket szerettem A síron túl is örökké. . . imádom! Elmegyek, mert el kell mennem. . . Vár rám az ismeretlen. . . hosszú álom? Míg éltem szívem és lelkem Néktek adtam. . . hát ne fájjon halálom! Örökké veletek maradok és ez nem álom!

Világ legaranyosabb apukája :(