Szivárványkapu... Most már egy csillag vagy az égen, Drága képed a szívünkben él végleg. Átléptél a híres Szivárványkapudon, Ez a nagy út már végleges, Te ott vagy a jó oldalon. Színes kaput rajzoltál sokszor egy papíron, Most Te Magad sétáltál át rajta...tudom. Nézz hát le ránk elégedett mosollyal. Hisz a fájdalom elmúlt, nincs több bú és jaj! Búcsúzunk Tőled egy rövid időre, A Jó Isten terve, hogy Vele legyünk örökre! Szeretettel: Edina

sokszor hiányzol, bár régóta nem vagy közöttünk soha nem feledünk

Nagyon jó kolléganő volt és talpig becsületes ember.

Pistike, aki angyalként jött, és angyalként távozott. Hatalmas harcos volt, csendben, némán küzött gyógyíthatatlan betegségével. Küldetését rövid idő alatt teljesítette: megmutatni, hogy összefogással, szeretettel hegyeket lehet megmozgatni! ! ! Bár már nincs itt / mégis itt van velünk. Hiánya mégis feldolgozhatatlan!

    Emléked megőrizzük. Nyugodj békében.

mindenkiért ki má nincs velünk

" Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez."

 

Apukám !