Egy végtelenül kedves, őszinte, mindig vidám természetű édesanya volt. Betegsége ellenére kitartóan nevelte, óvta, féltette egy szem kislányát. Betegségét türelemmel és a gyógyulás el nem múló reményével viselte. A folyamatos megpróbáltatáso k és orvosi kezelések ellenére a rákos sejtek átvették az uralmat teste fölött, több helyen áttétet képezve. Szervezete feladta a harcot és 2008. 09. 11- én örök álomra hunyta szemeit. Annyira fáj, hogy el sem mondhatom ! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. Nyugodj békében Zsanci!

 

"Séta az élet, semmi más, Nincs érkezés csak indulás! Az út rögös és nehéz,   De boldogulsz, ha nem félsz! De soha ne feledd: Egyszer megszűnik a sétatér,   A szív kialszik, az élet véget ér! "   Búcsúzik tőled: Fiad: István, menyed: Ibolya, unokád: Melinda és vőlegénye: Sándor    

 

Gábor, Gábor mit tettél! Ezt a gyertyát, azért gyújtom érted, hogy lelked megtisztuljon, tested örök nyugalmat találjon a Mennyek országában. Emlékezni fogunk Rád. Gábor veszprémi lakos volt, küzdött a depresszióval, aztán nem bírta tovább, pedig erős, határozott embernek ismertük meg, annak mutatta magát, aztán még sem volt benne akkora erő. Emlékezni fogunk Rád.

 Édes drág édesanyám anyira hiánzol kereslek álandoan és nem találakcsak a képedet ami nem szól hozám csak mosolyog és minha mondaná , kislányom most már megpihenek mert nagyon  fátadt vagyok,   nyugodj békébe édesanyám, a leg jobb , a legédeseb és megértö volt a világon , mindig velem volt és mindig velem lesz amig élek

 

a párom anyukálya nyugodjon békében 

 

Barátnőm emlékére. . . . Nyugodj békében!     "A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál, Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. ? csak mert a szemed nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. Szent Ágoston"

2 Erzsébet királynő Nyugodjon békében. Rékucii