Loridon Erzsébet (Erzsi néni) (Juhász Jánosné)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 26 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2014. 04. 09. Gyújtotta: Krisztina.
Megint haza indulok nemsokára Nagy, néma csend borul a kis szobára. Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt. Nincs már ott, aki eddig haza várt. Békülten kimondom:Elköltözött. Nem lakik többé az élők között. Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen! Szorongva leste, mikor érkezem. S egyszer csak elébe léptem, Hogy felragyogott az a kedves kék szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára, És neki úgy fájt minden búcsúvétel: Körül tipegett anyai féltéssel. . . Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért. . . csendesen ült mellettem s bele sűrítve szóba annyit mondott! Azután. . . egyszer ő is útra kelt. Végső tekintetével átölelt, És indult. . . hangtalanul, csendesen. Elment! Elment! Hiába keresem. Ő utazott el! - ismételgetem: Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn És most, előre ment és haza vár, Csak egy kevés idő van hátra már, S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott, ahol többé nem kell búcsút venni- Kicsiny szobánk most csendesen fogad, De csendje is tud drága titkokat. . . Hogy várt mindeddig. . . . hogyne várna rám: (Turmezei Erzsébet verse)
