Minden olyan sötétnek látszik mert nem vagy már itt. Lelked a mennyben még mindig él. Tested mondja, viszlát, neked int mindenki. Fogom fejem, talán látod még, a szemem könnyektől ég. . .     szeretünk papa ! ! !

Égjen ez a gyertya férjemért és házasságomért, ami most egy kicsit nehéz, de remélem újra eljő a boldogság nekünk.

Anyukám HIÁNYZOL.

Papa. Mi csak így emlegettük. Igazi úriember volt. Kislány voltam, de be nem jött volna előttem az ajtón, mert a "hölgyeket" előre illik engedni. És ugyanezért a világért sem engedte, hogy a bal oldalán menjek... Mindig udvarias volt, nem hangoskodott. Két kedvenc "káromkodása" a "Kassza meg a pénztáros!" és az "A lapát-kaszát!" volt. Sokoldalú volt. Eredetileg pék. De minden évben házat épített, még 76 évesen is. Betonból öntötte a téglákat, fűrészelte kora reggel a deszkát a visító fűrészgéppel. Mindent megoldott, amit kértünk tőle... "gunyeszt", farepülőket, elvágott demizsonból hajót, rossz biciklikerékből óriáskereket a babáknak... Az egyik lábavesztett babámnak még falába is lett. De Pinokkió is elkészült.  Ameddig kicsi voltam, a benzintankon ültem a Pannóniáján... Később már mögötte - volt kis sisakom is. Szedte a barackot, meggyet, cseresznyét... Munka és fürdés közben mindig énekelt.  Mindenről lehetett vele beszélgetni... És mindenre volt valami megoldási ötlete.

Nyugogy békébe anyú

Az apukám volt,egy nagypapa aki imádta unokáit

A csillagokat nézve mást mi már nem kívánhatunk. Csak annyit, hogy légy boldog ott ahol mi nem járhatunk. S néha nézz le ránk kiket itt kellett hagynod. Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod!