"Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál. "

 Emlékszel, ezt ígérted nekem. . . , és valóban úgy lett. Nyugodj békében, szeretlek anyu.   „Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. ”  Jókai Mór

Nagymamám

 

 

Nagyon jó édesanya volt és egyben barát is számunkra.

 

" Éjszaka a tenger partján, áll egy kislány apjával. Keletre néz, fürkészi az őszi eget. A kislány a parton apja kezét fogja. A gyászfelhők egyre lejjebb szállnak győztesen, míg végül mindent elemésztenek, és bámulják a lehulló könnycseppeket. "

<3

 

2 gyermek édesapja, és szeretett párom aki targikusan hunyt el