Beteg volt az édesanyám tudta hogy meg kell halni, Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni. Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét, Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét. Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám, Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám. Szeretem nagyon, róla álmodom, mikor lefekszem. Fekszik lázban a gondos anya, - halálos betegen.

" Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk, Hogy csókot meddig kérünk és adunk, Hanem az, hogy volt egy napunk, Amiért érdemes volt élni. "   Ady Endre

 

" Már annyi éve anyám nélkül élek És mégis mindig hiányzik nagyon. Az élettöl még gyakran kapok szépet, De vele ezt már meg nem oszthatom. Jó volna, ha ideülne este És beszélgetnénk úgy ahogyan rég. Vagy egymás melett figyelnénk a csendre, S én érezném a keze melegét. Néha most is magam előtt látom, Fáradt szemét, halk mosolyát. Beszéd közben felismerem számon. Édesanyém egy - egy szavát. Szakadékká mélyülnek az évek, Csak egy örök a könny a bánaton, Már annyi éve anyám nélkül élek KI MINDIG MA IS HIÁNYZIK NAGYON! ! ! " ENDRŐDI ÉVA : ANYÁM NÉLKÜL

Babócánk 20 hetes korában a pocakban halt meg. Nyugodjék Békében!

 

Sohasem feledünk, emléked örökké velünk él !