Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze. ( Szt. Bernát )

Édes apám

 

 

Emléked legyen áldott.

" „Kölcsön adtad nekünk Uram,   és ő a mi boldogságunk volt,   visszavetted tőlünk,   és mi visszaadtuk,   panasz nélkül,   de fájdalommal teli szívvel.   Köszönjük neked Uram,   hogy ő a miénk volt,   és az is marad,   mert aki szerettei szívében él,   az nem hal meg, csak távol van. "

  Én a magas égre néztem, önzőn, s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertya- láng. Apám elment, s ott a sírnál, ahonnan még egyszer visszanézett, sírtam, s nem gondoltam semmi szépet. Most az idő már új lapot nyitott, s a szavak miket számba adott, megértek talán, hogy formát öltsenek. Apu, most elmondom Neked, amit úgyis tudtál, bízom benne, bár nem volt szavakba öntve, hogy erős karó voltál nékem sorsom orkános szelében. Hajóm alatt Te voltál a hullám, s árbocomon a vitorla, mi sérült életemet gyengéden biztonságos partra sodorta. Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár, s röptettél, mikor hívott a látóhatár. Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam- e reményeidet, mikor kóborlásaimra indulva arcomra csókoltál útlevelet. Nem mondtam el soha, mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam, most már tudom, mert úgy váltak valóra mintha abban is a Te kezed volna. Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked, hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek!   Dániel Patrícia Apukámnak levél! Kedves apa! Amióta elmentél, más lett az élet, Egy csomó minden történt velem. Lenne mit mesélnem. Remélem neked is jó fent. Sokat gondolok, illetve gondolunk rád. Hiszem, hogy látsz minket, És hiszem, hogy nem felejtettél még el minket. Tudom, őrültség, hogy írtam neked egy levelet, De gondoltam, kiadom magamból! Hiányoznak a veled töltött idők, percek, Melyeket soha nem feledek el. Emlékszem mindig, amikor átmentünk hozzád, Te a folyóson vártál minket, és én futottam hozzád, Hogy átöleljelek. Nagyon hiányzik az, ahogy átölelsz, Olyankor mindig biztonságban éreztem magam. Hiányzik az, hogy nem mondhatom senkinek, hogy Szeretlek Apa! Hiányzol nagyon, bármit megtennék, hogy lássam utoljára arcodat, S hogy átöleljelek, S közben azt mondjam: "Szeretlek Apa" Köszönöm, hogy voltál nekünk, Hogy szerettél minket, És hogy adtál, ha tudtál. Köszönök mindent, amit tőled kaptunk, Köszönöm a sok- sok szeretetet, amit adtál nekünk, Köszönöm, hogy igazi Apa voltál, Számomra mindig pótolhatatlan maradsz. Remélem, hogy hallottad üzenetemet. Nagyon- nagyon hiányzol, És most utoljára: Szeretlek Apa!