Itt hagytam kiket szerettem, sir lezárta testem. Ez volt felettem a végzés, az isteni gondviselés. Szomorú fűz hervadt bimbója Ráborul a sírhalomra Kismadárka zeng az ágon Temetőbe sírba vágyom Édes lesz ott megpihenni Odalenn már nem fáj semmi Idelent már nem fáj semmi Milyen jó itt megpihenni Kihűlt szívünk jéggé fagyott Nyugtot ezen sírbolt adott. Földi éltem hová lettél, Örök semmiségbe mentél. Atyám értem mindent tettél, De rajtam nem segíthettél. Ez volt felettem a végzés, Az isteni gondviselés. Az én nagy betegségem fölött Mégis a halál győzött Életemnek delén A földben pihenek én. Előtted örök fény Utánnad gyász, bánat Bánatos özvegyednek Sűrű könnye árad Gyermekeid szívükben őrzik emlékedet Akik olyan nagyon szeretek tégedet.

 

Szeretnék gyertyát gyújtani Neki és még apósomnak anyósomnak sógoromnak, mamának papának.

VALINÉNI - AZ ORVOSI RENDELÖBÖL

 

 

 

Nem vársz már minket ragyogó szemmekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk és nem feledünk Téged!

 

 Elmentem Tőletek, nem tudtam búcsúzni,  Nem volt idő arra, el kellett indulni.  Szívetekbe hagyom emlékem örökre,  Ha látni akartok, nézzetek az égre!