Elsősorban feleség, édesanya, aki felkészítette szeretteit az élet kisebb, nagyobb küzdelmeire. Tiszta szívvel pedagógus volt, így erre megvoltak saját eszközei, tapasztalatai. Nem volt felmentés, kibúvó egy felelet vagy röpdolgozat alól sem. Ő sosem büntetett csak tanított. Nem csak magyar és orosz nyelvet, hanem felelősségtudatot is. Emellett megadta családjának a kellő gondoskodást, törődést és körükben megteremtette a feltétel nélküli szeretet.    Élete folyamán nagymamává, majd dédnagymamává vált, ki unokáinak élt. Megtöltötte őket szeretettel, gondoskodással, vidámsággal és tudással. Mosollyal arcán ringatta a hintában őket és közben vidáman énekelt nekik a virágzó cseresznyefa alatt. Büszkén emelte fel fejét és könnyes szemmel ölelte át unokáit egy sikeres matematika, kémia verseny után vagy egy szavalat után. Ahogy unokái cseperedtek az évek folyamán, Ő úgy korosodott. Haja hamvassá vált, szemei körül megjelentek az élet okozta apró ráncok. Nehéz napjaiban legfőbb támaszai lánya és veje volt kik hálával, szeretetteljes szívvel mindig kezüket nyújtották élete utolsó percéig.    Dédunokája születésekor mégis úgy érezte van még kinek adni abból a tanításból, szemléletből melyet Ő képviselt. Csillogó szemekkel, de már remegő kézzel dédelgette kis unokáját. Élete utolsó napjaiban azt mondta ’ a gyermekeim”. Még ott is, akkor is családja, tanítványai, munkatársai jártak gondolataiban. Még utoljára tett volna valamit mellyel örök nyomot hagy életünkben, szívünkben. Gondoljunk most rá úgy, mint édesanya, nagymama, dédnagymama, tanár, és mint egy csodálatos ember. Szívünkben maradjon örökre mosolya, nevetése, tanítása, szeretete. Szeressük, mert hisszük, hogy Ő „még akkor is, ott is örökre szeret”!

                            "Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon! ! ! †:(   A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el! !

Apu annyira hiányzol...olyan gyorsan elmentél annyi mondani valóm lenne..

NYUGODJATOK BEKEBEN

Egy drága jó nagymama!

Örökre szívembe zárlak, s mindig hiányozni fogsz, Tudom már téged, hiába várlak, de számomra csillagként ragyogsz. El sem tudtam búcsúzni, mégis elmentél, életemből hirtelen, mint a kámfor eltűntél. Nélküled más lesz az élet, belegondolok s máris félek, tudom, többet nem leszel velem, s most már nem fogja kezed, a két kezem. Hiányzol Apu! <3

 

Anyai nagymamám. Janusz Radziwill (1880-1967) nagyherceg lánya.

Drága apukám örökké velünk leszel! ! !

 

Ha egy könnycsepp gördül végig arcunkon , az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tölünk soha senki el nem vehet. Téged elfeledni soha nem lehet, csak muszáj az életet élni nélküled. Nem halljuk a hangodat, nem látjuk arcodat, hiába szólitunk, Te már azt nem hallod. Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel Téged nem hozhatunk vissza. Tudjuk hogy nem jössz, de olyan jó várni. Hazudni kell a szívnek , hogy ne tudjon fájni. :(