Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.    

Hiányzol! ❤️

Guci  http://bajzamako.hu

 "Ne vádoljunk senkit a multért, A vád már úgyis hasztalan. Talán másképp lehetett volna, - Most már... mindennek vége van!... Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett, De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet."                              Ady Endre <iframe width="640" height="480" src="https://www.youtube.com/embed/Bj17M8EnlHI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

1971. február 20-án születtem meg - ki tudja hányadszor. A szüleim örültek a pufók kisbabának, s még nem is sejtették mennyi zűrrel fogok járni. A kórházból ugyan egészséges csecsemőként adtak ki, de ahogy telt múlt az idő, nekem eszem ágában sem volt felállni. Az orvosok szerint kövér és lusta voltam, de én már akkor tudtam: ez nem lustaság, hanem bénaság. De az aztán rendesen! Később megállapították, hogy Werdnig-Hoffinann kórom van, s legkésőbb négy éves koromban meg fogok halni. Bár a szüleim megijedtek, engem hidegen hagyott ez a megállapítás. Talán úgy éreztem, nekem még dolgom van itt a Földön. Innen már pörögtek az események. A nagyszüleim neveltek, felváltva maradtak otthon velem, mert teljes ellátásra szorultam. Az idő csak telt, s nekem eszem ágában sem volt beváltani a jóslatot. Magántanulóként kijártam az általános iskolát. Közben a szüleim elváltak. Hogy ebben mennyi része volt az én bénaságomnak, nem az én dolgom megítélni. 1986-ban meghalt Nagymamám, ezért Nagyapával együtt Anyuhoz költöztünk. Anyu dolgozott, Papa idős ember lévén nem tudott ellátni, így 1987-ben bekerültem a Mozgássérültek Állami Intézetébe. Egy év múlva kaptam egy súlyos tüdőgyulladást, s az orvosok ismételten lemondtak rólam. Én azonban keresztül húzva minden számításon ezt is túléltem. 1989-ben megismerkedtem Németh Gáborral, s 1990-ben házasságot kötöttünk. 1991-ben átkerültem az Intézet Hermina úti részlegébe. Itt érettségiztem le, itt ismertem meg Istent, itt kezdtem el komolyabban verseket írni, s itt erősítettem meg az amúgy eleve velem született optimizmusomat és életszeretetemet. Persze a depressziós órák engem sem kerülnek el. Tudják, tolókocsiból más dimenzióba kerül a világ. Kötetei: "Most? Csak ember vagyok."             Halálra ítélve

 

" A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden " cselekedetünk és tárgyunk" , s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított érdeklődéstől, létezésük törvényszerűség ének és értelmének érzésétől, mindent beborít a szomorúság és az unalom. "

 

"Elment az kit a legjobban szerettem,  Kinek az életem köszönhettem.  Ki mindig kiállt mellettem,  Ha olykor rossz dolgot is tettem!    Amíg csak élek rá emlékezem,  Az együtt töltött időt soha nem feledem.  Lélekben mindig itt lesz velem,  Odafentről féltőn figyel engem! ! !    Nyugodj békében Apu! ! ! Hiányzol nagyon! ! !  

A MetallicA basszusgitárosa volt. Rengeteg számot komponált egymaga, gitárjátéka a maga korában egészen újnak számított /mint például (Anesthesia) Pulling Teeth című basszusszólója/ . Egy baleset áldozata: 1986- ban, egy svédországi turné alkalmával egyik bandatársa - barátja - ágyában aludt, amikor a turnébusz felborult. Cliff kiesett a jármű ablakán, ami ráborult. RIP Cliff...

A legjobb barátnőnk, ki mindig bölcs volt, a legkedvesebb gyermek, ki mindig mosolyt csalt arcunkra, a legerősebb ember ki harcolt míg tudott, az egyetlen ki sosem keseredett el, ha akadályba ütközött. " Kell még egy szó, mielőtt mennél. Kell még egy ölelés, ami végig elkísér. A úton majd néha gondolj reánk, ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!" Szeretettel emlékezünk rád, Drága Icukánk!