Nem vársz már minket,ragyogó szemekkel.Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.De egy könny csepp szemünkben érted ég .Egy gyetgya az asztalon érted ég .S benünk él egy arc,egy vételen szeretet.Amit tőlünk senki el nem vehet .Szívböl szeretünk ,s nem feledünk TÉGED

Pihenni oly hamar mond miért mentél? Téli estén búcsú nélkül elmentél Miért tép a vihar nyíló rózsaágat? Rád borult a hideg sír, a temető csendje Szívünkben élni fogsz örökre.

 

 

Alszom mélyen zúgó lomb alatt, Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat. Boruljatok a síromra csendesen, Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

Szivemben öröke elsz!

Lám ennyi az élet, gondoltad- e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom. Szerető szívekben örök gyász és fájdalom.

Amikor meghalnak az anyák, nem mennek azonnal a mennyországba. Külön engedélyt kérnek Istentől, hogy a Földön maradhassanak még egy kis ideig, és felügyelhessék a gyermekeiket. Függetlenül attól, hogy mi történt köztük és gyermekeik között földi életük során. Elif Safak  

ÉDESANYÁM

Drága testvéremért égjen ez a gyertya szívünkben örökké élni fogsz! Szeretlek drága testvérem.