Csepelen a Királymajorban élt. Nagyon sokan szerették. Nyugodjon békében.

 

 

 

Édesanyám emlékére! ! ! ! !   " Én már alszom a zúgó lomb alatt,   Ne zavarjátok az álmomat.   Hajoljatok le szépen , csendesen,   S gondoljátok, hogy már nem fáj semmi sem.   S, ha majd rátértek ti is erre az útra,   Megyek elétek és találkozunk újra! . . . "

 

Egy fantasztikus asszony és nagymama volt. Tele szeretettel, törődéssel. Ő egy igazi szuper nagyink volt! Nagyon nagyon hiányzol, de a szívünkben örökké őrzünk!

" Sokat szenvedtél és nem mutattad , könnyeid titokban tartottad, szenvedésed   véget ért,  nyugodj békében az Istenért !       Szerető húgod : Marika

“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk. ” Most égi autópályán tartod az iramot, szabad lettél, mint a madár, mert nincs sebesség határ! A  mennyország vár, s Te hajtasz tovább. . . . Égi szervízekben dolgozol már, törött hondák és hondák, régi motoros cimborák. De mind kik ittmaradtunk, hiányodat látjuk, s a felhőkre nézve néha Rólad álmodunk. Égi motoros menj hát utadra, s fentről vigyázz barátaidra! ! ! Nyugodj békében! ! !

Drága Robikám felfoghatatlan ami veled történ és nem is akarom. Legyen könnyü neked a föld híányod pótolhatatlan

Drága Édesanyánk.