Nagyon jó ember, szeretni való férj, szülő, nagypapa és dédpapa. Soha nem felejtünk!

 

Szeretett nagynenem

Egy csodálatos, példaértékü édesapa, nagyapa és társ volt, akinek a család volt az első!

Imádott dédnagymamám balra látható, tűzrőlpattant asszony volt, aki a családjáért élt, és akivel nagyon elbánt a saját lánya, és az unokája, az én apám. Bár csak felnőtt lettem volna, hogy megvédjem magukat mama. Nagyon fáj a haláluk, mely az 1970- es években következett be. Drága dédnagypapám hátul látható kucsmában. Halála előtt csak mamától, és tőlem búcsúzott el, mert azt mondta, hogy minket szeret legjobban. Nagyon szerették egymást, s én voltam a kedvencük. Halálukkal együtt elmúlt a felhőtlen gyermekkor, elmúlt az igazi család, elmúlt számomra a legnagyobb kincs, hogy velük lehettem. Ha jönne egy tündér, s azt mondaná kívánhatok valamit, akkor azt kívánnám, hogy vagy őket élesszük fel, vagy én mehessek utánuk, s örökre velük maradhassak. Ők az én kincseim azóta is, és mindörökké. Nem merem elhinni mai napig, hogy nincsenek, vannak. Valahol, s egyszer majd meg kell találnom őket. Muszáj.

Teri néni , jóságos szeretetre méltó családszerető asszony volt. Igazi Tündér.      A legáldottabb kéz a földön,                                                    a te kezed jó Anyám.                                                    Rettentő semmi mélyén álltam                                                    Közelgő létem hajnalán;                                                    A te két kezed volt mentőm                                                    s a fényes földre helyezett…                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    Ez a kéz áldja, szenteli meg                                                    A napnak étkét, italát                                                    Ez a kéz vállalt életére                                                    Gyilkos robotban rabigát,                                                    Ez tette értünk nappalokká                                                    A nyugodalmi perceket…                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,                                                    Ha éjsötétbe dőlt a föld,                                                    Hányszor csordúlt a bánat könnye,                                                    Amit szememről letörölt,                                                    Hányszor ölelt a szent kebelre,                                                    Mely csupa, csupa szeretet! –                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    Lábam alól, ha néha néha                                                    El is tévedt az igaz út,                                                    Ujjaid rögtön megmutatták:                                                    Látod a vétek szörnyű rút! –                                                    Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor                                                    Feledni bírnám ezeket! …                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    Ha megkondult az est harangja                                                    Keresztvetésre tanított,                                                    Felmutatott a csillagokra,                                                    Úgy magyarázta: ki van ott;                                                    Vasárnaponként kora reggel                                                    A kis templomba vezetett…                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    Oh, hogy így drága két kezeddel                                                    Soká vezess még, adja ég;                                                    Ha csókot merek adni rája                                                    Tudjam, hogy lelkem tiszta még.                                                    Tudtam, hogy egy más, szebb hazában                                                    A szent jövendő nem veszett! –                                                    Add ide, - csak egy pillanatra, -                                                    Hadd csókolom meg kezedet!                                                    A legáldottabb kéz a földön                                                    A te két kezed, jó Anyám!                                                    Mindenki áldja közeledben;                                                    Hát én hogy is ne áldanám? !                                                    Tudom megáldja Istenünk is,                                                    Az örök Jóság s Szeretet! -                                                    Némán, nagy forró áhítattal,                                                    Csókolom meg a kezedet!                                                                                                       1924                                                                                                    E- mail: info@napmadar. hu     Copyright © 2014 NAPMADÁR - Minden jog fenntartva! Készíte

 

  Nem szárad fel szemünk könnye hazavárunk mindörökre. Nehéz az életet élni nélküled, feledni téged nem lehet!