Akik ismerték és szereték drága jó édesanyámat , gyújtson gyertyát érte .

Édesapám a Titász villanyszerelőj e volt Nyíregyházán közel negyven évig. Jóságos szívű és igaz ember volt, rajongásig szerette a szakmáját és nagyon sokat dolgozott a családjáért. Egyetlen lánya vagyok, imádott engem.

 

Villámcsapásként ért  halálhíred. Nyugodjál békében. neked ennyi rendeltetett. . .

" Nehéz az életet élni nélküled, mert Te voltál a jóság és a szeretet. Elvitted a fényt, a meleget, csak egy sugarat hagytál, az emlékeidet. Elfeledni Téged soha nem lehet, csak muszáj megtanulni élni nélküled. "

 

Szeretett drága édesapánk " "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

,, Senkit nem hozhat vissza a gyertyafény. De az emlékezet megőrzi akiért a gyertya ég. ''

Csendesen alszik, megpihent végleg. Angyalok bölcsője ringatja már. Hiába hívjuk emléke szívünkbe örökre otthonra talál. "Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza. Tudjuk hogy nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Mig köztünk voltál, mi nagyon szerettünk, hiányzol nekünk, soha nem feledünk.