Drága Tibi, Szomorúan, fájó szívvel búcsúzom Tőled! Nyugodj békében hazai földben, az ország legszebb falujában, Akán !!! unokatestvéred Marcsi

Kicsi kis angyalként jöttél ,és csak éppen pár óráig tarthattalak a karjaimban.Mikor megszülettél még nem tudhattam,hogy csak pár napig tart a Te kis életed.Senki nem érezhette azt a fájdalmat,amit Én akkor,amikor az orvos elmondta nekem,hogy pici szíved nem egészséges.Tudom valahol az angyalok vigyáznak rád,és ugyanúgy szeretnek,és dédelgetnek,ahogy Én szeretlek most is Drága kicsi Leventénk.Nem felejtünk soha Anyukád és testvéreid

 "Álmok, emlékek, szép szavak. Ez minden, ami a múltból megmaradt. Fájdalom az úr, a szív nem felejt, s, csak tűr és remél, hátha a múlt csodája visszatér. "

Nagyon édi pasi volt. . . . Ő volt az Én nagy testvérem Bratyokám. . .

Gyermekgyógyász- háziorvos Lassan egy éve annak, hogy elmentél, Elmentél tőlünk és örök álomra tértél

 

"Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek! Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!"

Angyal lelkű Nagymama! A védő óvó szeretet az áldott jó szíve. Anya, ki mint anyatigris óvót védet. Harcba szállt bárkivel érted, hogy belőled ember lehessen. De nem engedte, hogy bajod legyen. Ő ki a fájdalmat nem ismerte, Ki éjjel nappal dolgozót érted. Ő ki minden bajba támaszod az életbe, Kire az életedet rábízhatod. Ki az idő sodrásában megváltozott. Ki az élettől más ruhát kapott. Meggyötört tekintet fáj nagyon., Hordja az élettől kapott gyűrött ruhát. Ő az ember ki szíve alatt vigyázott rád. Ő az kinek lelke angyalként reppen, Ő a te galambszívű édesanyád ki nagyon szeret. Ne, feled ő is felszállt a sors vonatára, Aminek a mennyország az állomása. Ne feled mit is tett érted az életbe Így hálás szívvel mond, ki szeretlek! Most itt az idő tegyél te is mindet meg. Idős beteg kezébe tégy kenyeret Itasd, etesd, óvd, amíg lehet. Most te légy élete védelmezője. Amíg lehet, harcolj, küzdj a vonattal! Mert mikor elrohan, s egyedül maradsz. Akkor ö már nem vár haza Nem kérdi meg hogy vagy, Már csak a súlyos seb marad. Nehéz szikla kemény könnyek Marcangoló fájdalom, mi örökre kitépi szívedet. Fájdalmas napok tudva, hogy ő már nincs neked. Már csak az angyalkert vár hív tégedet. Ahol a fájdalom a magány a hazád. Már nem tér vissza, soha hozzád. Hogy ha fázol, betakargasson téged. Már nem látod, s nem válaszol néked. Már a szereteket is hiába suttogod. Már csak az emlék, ami maradandó.

 

Tragikus hirtelenséggel elhunyt. Fájó szívvel búcsúzunk. Nyugodj békében! A családod.

Msék mesélnek Rólad, Elsuttogott álmok. . Elszállt évek, Elhullt virágok. Mesék mesélnek, S én álmodom, Könnyeim éltetik a rózsákat, A sok- sok álmot. Elhullt a virág, Elszállt az álom. . Mesék mesélnek. . . . . többé nem ölel karod. . .