" Csak az hal meg, akit elfelednek Örökké él kit nagyon szeretnek. "

  "Búcsú Nagymamától Egy szív megállt, nem dobog már tovább. Csendes kis temetőben, nyugalmat talál. Nagymama! Miért nem válaszolsz, ha kérdezlek? Tudom, mert Isten országában is hatalmad van Neked! Tudom, miért vagy oly gőgös és kevély, mert tudod, emléked míg élek bennem él! Tudom én azt is, Isten szárnysegédje vagy Te ott is, tudom én azt is, az égben is szeret, imád mindenki. Itt a Földön is csak irigyeid vetettek meg, kik szerettek volna hozzád hasonlítani, de nem lehetett. Csodálatos voltál, gyönyörű volt arcod, szépségednél csak lelked tisztasága volt nagyobb. Büszke vagyok rád, büszkén hirdetem, ezt a szót, Nagymama, én is mondhattam Neked. Egy szív megállt, nem lüktet benne vér. Csendes kis temetőben, örökre megpihenni tér. Csendes kis temető, fogadd be új lakód. Adj lelkének békét, testének örök nyugovót. A kegyelet virágai borítsák be e sírt, végső nyugovóra találsz ma itt. Tested e csendes kis temetőé lesz örökké, lelked emlékképpé vál"

https://www.facebook.com/549050152198638/videos/619080738564448     Míg éltél szerettünk Meg haltál soha el nem felejtünk."

Ő volt a világon a legeslegfontosa bb ember számomra, mert ő volt az édesapám

"A gyász olyan, mint egy kristálytiszta vízbe cseppentett tintapaca. Idő kell, amíg eloszlik, a sűrűsége ritkásabbá válik, és amíg képesek vagyunk elfogadni, hogy a víz sosem lesz már olyan, mint volt." (Kováts Róbert)

KEDVES NAGYBÁTYÁM EMLÉKÉRE KIT A VILÁGON NAGYON NAGYON SZERETTEM, NEM MULNAK ŐK EL, KIK SZIVÜNKBEN  ÉLNEK HIÁBA SZÁLLNAK  ÁRNYAK, ÁLMOK, ÉVEK, .       HA LETT VOLNA  MÉG IDŐM ELÉG, TALÁN MINDENT MEGÉRTENÉK, HA LETT VOLNA  MÉG  IDŐM ELÉG TALÁN MÉG MINDENT ELMONDANÉK.

NÉLKÜLED Nézem fényképedet, drága mosolyodat, könny áztatja arcomat, -így nem látlak már, mert szememet elfedi a homály. A hangodat sem hallom, mert hangos zokogásom, megtöri a csendet... Már csak egyre vágyom: hogy ott lehessek VELED! Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED: -MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK!!!

Emléke él és élni fog, míg az Én szívem e földön dobog. Őzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm, a mozdulatait, mely bennem él, mind a mai napig. Őrzöm, a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.     25 éve. . . :(