Drága apukám, ez a gyertya égjen érted. Sosem felejtünk el, nagyon- nagyon szeretünk: feleséged, gyermekeid. . .

Nagyon szerette a gyermekeit és főképp az unokáját Ginát!

Hiányzik egy érzés egy szó egy élet, Hiányzik minden mi körül ölelt téged! Kedves melegséged, ölelő karjaid, Szemed fénye, mosolygó ajkaid. Az égre nézek, hol egy csillag ragyog, Tudom, hogy őriznek téged az angyalok.

 

Drága Öcsém! Nem tudtam elbúcsúzni Tőled, nagy volt a távolság! Halálod híre nagyon megviselt! Ezúton búcsúzom, hiányzol! Szeretlek! Nyugodj békében! Nővéred: Erzsi.

Krizsán György világ életében törődött a családjával, még a halálakor is őket akarta megóvni a keserűségtől, miközben 2 évi szenvedés után súlyos betegen eltávozott közülünk. Megváltást nyert a szenvedésből, és mostmár a mennyországból néz le özvegyére, Máriára, két lányára, Mártára és Máriára, valamint unokáira, Mártára, Tamásra, Zolira. A békéscsabai Mezőgép munkatársa volt, több mint 43 évig. Aki ismerte, mind jó embernek tartotta. Szerényen éltek, és mindenben támogatták gyermekeiket, unokáikat, amiben csak tudták. Vele mindenki megbeszélhette a gondját, s mindig reálisan látta a világot. Egy kedves kisöreg volt, végtelen nagy szívvel és akaraterővel, küzdeni akarással. Soha sem fogunk elfelejteni Tata!

 

Édesapámnak, 9 - gyereke , 18 - unokája és 5- dédunokája, van.