Mátészalkán élt és dolgozott, 1973 óta.

 

Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Fájdalom és remény. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.

Szeretett nagynénéink utolsó előtti tagja, Erzsi nénjénk  is sajnos eltávozott közülünk! Fájdalommal gondolunk rá, de soha nem feledjük! Szívünkben örökké élni fog!

Szerető Férj, Apa, Nagypapa, Após! !   "Örökre szívembe zárlak,   s mindig hiányozni fogsz,   Tudom már téged, hiába várlak,   de számomra csillagként ragyogsz.   El sem tudtam búcsúzni,   mégis elmentél,   életemből hirtelen,   mint a kámfor eltűntél.   Nélküled más lesz az élet,   belegondolok s máris félek,   tudom, többet nem leszel velem,   s most már nem fogja kezed, a két kezem. "   Szeretlek édesapám! ! !            Utóbb még kezedet fogtam,   Szemedben a remény csillaga felragyogott,   Mondd, hová tűnt álmod?   Tényleg ilyen hamar szertefoszlott?   Gondolsz- e ránk most?   S vigyázol ránk majd örökké?   Fogunk- e még találkozni,   Ott fent, az Örök Fénynél?   Rengeteg a kérdés,   Mire nem tudjuk a választ,   Csak a szív fáj még,   S a fájdalom eláraszt.   Nem tudom, jó- e ott neked,   Csak azt tudom, hiányzol.   Nem foghatom többé a kezed,   Nem hallhatom többé hangod.   Egy váratlan percben Életed véget ért,   Mint vihar a rózsát,   A halál tépte szét.   De mind, kik itt maradtunk,   Hiányodat látjuk.   S a felhőkre nézve Néha még Rólad álmodunk.   Tudod, én még várom a percet,   Hogy átölelsz majd és magadhoz szorítasz Ígérem, vigyázok rád, emléked él szívemben,   Aludj édesapám, én majd őrzöm álmodat.  

 

Drága nagymamánk, nagyon hiányzol nekünk, gyújtok neked itt is és persze temetőbe is gyertyát, nagyon szeretünk: lányod, unokáid. . .

Nyugodj békében, ma 4 hónapja, hogy elmentél. Soha nem foglak elfelejteni. Drága kis angyalom. Légy boldog bármerre is jársz.